A műemlék fogalma alatt általában azokat az épületeket, építményeket és a hozzájuk tartozó ingóságokat és természeti elemeket, illetve épületek-építmények együtteseit értjük, melyeknek egy csoport (pl. egy ország) eszmei értékük alapján kiemelt jelentőséget tulajdonít és védettséget élveznek. A műemlékek,- mint egy közösség „közvagyona” hagyományozódnak egyik generációról a másikra. A műemlék eszmei értékét általában három értékskála alapján szokták elemezni:

1. történeti érték 2. esztétikai érték 3. morális érték

A múlt századig csak az ókor és a középkor épületeit tartották műemlékeknek, ez a kör a század elején bővült a népi alkotásokkal, majd a század folyamán a műszaki alkotásokkal és az újkorban alkotott értékekkel. Ma már az ún. modern művészeti korszak alkotásai között is vannak védettek.
Műemlék jellegűek azok az új épületek – amelyek vizuális elemei felidézik a műemlékek vagy polgári házak hangulatát.

E stílus alatt nemes bútorokkal, kárpitozott stílbútorral illetve régiségekkel berendezett helyiséget értünk, amelyet nehéz anyagok – selyem, damaszt, bársony jellemeznek. A bútorok általában arany- és ezüst mintázatúak. E stílust a hűvös elegancia és a kényelem jellemzi. A bútorok általában a legnemesebb fából készülnek, a kiegészítő kellékek drágák és értékesek.

E stílus kialakításához első sorban térre van szükségünk.
Lehetőleg monumentális, szimmetrikus, antik otthonra, magas teremszerű szobákra, amelyek méltóságot sugároznak.
Akkor válasszuk ezt a stílust, ha mélységes nosztalgiával viseltetünk a régi korok iránt vagy rajongunk az antik darabokért, ha kedvünkre van a kimért, előkelőséget sugárzó tér, amely sok esetben ma már a régi vágásúnak tartott, alapjában azonban a kifinomult, vagy tartásos viselkedéssel, az etikett tiszteletével társul.