Napjainkban a  fa anyagú nyílászárók értéke és megbecsültsége ismét megnövekedett. Az elmúlt évtizedekben a fémajtók, -ablakok, majd a műanyag ablak- és ajtószerkezetek előtérbe kerülésével úgy látszott, hogy a fa, mint építőanyag  fokozatosan háttérbe szorul,  s csak mint szükségmegoldás jöhet szóba. Sokáig  a fa nyílászárók olcsóbbak voltak az alumíniumból, műanyagból készült nyílászáróknál.

A korszerű fa nyílászárók ára manapság eléri az alumínium és  jócskán meghaladja a műanyag szerkezetűekét. Ennek az oka az, hogy a fa élő,  természetes anyag, változó fizikai,  szerkezeti tulajdonságokkal, nedvességtartalommal. Egyenletesen magas minőségű terméket előállítani efféle „élő” anyagból csak több, összetett munkafolyamat során, a szigorú technológia pontos betartásával lehetséges.

Emellett amíg a műanyag, vagy alumíniumprofilokból gyártott ablakoknál a felületkezelés már gyárilag megoldott (a nyílászáró-alapelemek végleges, utókezelést nem igénylő felülettel kerülnek a kereskedelembe), addig a fa nyílászárókat több, különböző fizikai-kémiai és mechanikai kezelésnek alávetve teszik széppé és időtállóvá.

A fából készült  nyílászárók rendszeres (1-5 évenkénti) karbantartást igényelnek, cserében viszont nem érzékenyek az UV-sugárzásra, nem rideg tapintásúak, nincs páralecsapódás a belső felületülön és az erős fénytől, fagytól sem károsodnak.

A fa ablakok-ajtók alapanyaga mesterségesen szárított faanyagból készült ragasztott élfa, vagyis a szárny- és a tokszerkezet is három rétegből összeragasztva készül. Az egyes rétegek hossztoldással készülnek, a görcsöket, durvább fahibákat eltávolítva a faanyagból. Lazúros felületű szerkezetek esetében a külső és belső borítóréteg hossztoldás nélküli lamellából készül. Az így előállított alapanyagból készített szerkezetek nem csavarodnak, nem repednek. A fa nyílászárók  alapanyaga leggyakrabban a borovi-, vagy vörösfenyő (Velence vízalatti cölöpei is vörösfenyőből készültek), olykor mahagóni, meranti, vagy keményfa (pl. tölgy) .

A felületkezelés meghatározó az elkészítendő termékek élettartama szempontjából, ezért napjainkban leggyakoribb  a fa  ajtók és ablakok nagyüzemi módszerekkel, hatékony technológiával történő felületkezelése. E módszerekkel  előkészítve összehasonlíthatatlanul jobb minőségű, tartósabb  fedőfestés készíthető, amiatt, hogy a szinte steril körülmények között, precíz technológiával, még az üveg és a vasalatok beépítése előtt alapos és egyenletes védőréteg hordható fel az ablakokra, ajtókra.

Mi az  előnye és a hátránya a fa nyílászárók alkalmazásának?

A fa természetes anyag, ezért mindenhol, ahol a környezetben dominálnak a természetes anyagok  (fa, kő, kerámia, vagy az épület érintetlen természeti környezetben áll), vagy maga az épület műemlék jellegű, mindenképpen a fa nyílászárók alkalmazása indokolt. A műanyag és fém nyílászárókkal szemben a fa hátránya hogy  a napsugárzásnak erősen kitett felületek  festését néhány  év után fel kell újítani, folyamatosan és erősen párás környezetben (pl. uszodák, termálfürdők) csak speciális, erre a célra kifejlesztett fa nyílászárókat tanácsos alkalmazni.

Az ablakok, ajtók anyagának megválasztásában fontos szempont a stílusok, formák, vonalak  és színek harmóniája.

Egy hagyományos vonalvezetésű, az alapterületen és belmagasságon nem spóroló, minőségi építészeti és gépészeti megoldásokat tartalmazó épület esetében az épület nyílászáróinak megjelenésével, anyagával és minőségével szemben is elvárható a lehető legmagasabb igényesség . Míg egy átlagos épületben megteszi a műanyag vagy alumínium is, a fa nyílászárók ezen épülettípusok  esetében inkább extra díszt, természetességet, plusz komfortérzetet jelentenek.